A törpepintyek

Van néhány különbség a két madár-család között: a díszpintyek gömb alakú fészket építenek oldalsó bejárattal, a törpepintyek ezzel szemben egy felső bejáratú csésze alakú fészket csinálnak. Következésképpen zöldes és sárgás színű tojásokat raknak álcázás miatt, barna és fekete foltokkal, felhőkkel, míg a díszpintyek gömbfészekben elrejtett tojásai mindig hófehérek. A nevüket: "törpepinty", ezek a madarak a "narancsszínű törpepintyeknek" köszönhetik, mert a felfedezésük után a hazai (német) pirókjaink rokonainak tartották őket. Némelyik törpepintynek rendkívüli tollmintázata van, de nem ezek a madarak a legszínesebbek. Azonban nagyon érdekesen viselkednek, igazán szépen énekelnek és nagyon elevenek. Elég igénytelenek és hosszú életűek, a legtöbbjük békés természetű, kivéve a költési időt.

A 31 törpepinty fajból most a hat leggyakrabban tartottat szeretném bemutatni. Ezek sem kaphatóak rendszeresen a madárbörzéken, állat-szakkereskedésekben - sokkal inkább szét kell néznie a madárkedvelőnek, aki törpepintyet akar tartani az importőröknél. Ha néhányat sikerül beszerezni ezekből a madarakból, soha nem fogja megbánni ennek a "törpemadárnak" a megvásárlását, mert mindenféle szempontból valami egészen különlegesek.

Most azokat a fajokat ismertetem röviden, amelyekhez szerencsém volt, hogy gondozhassam őket. A fekete-mellű törpepinty kivételével sajnos mindegyik hím volt, ez tipikus eset az importőröknél is - máskülönben sikerülne, hogy ezeket a madarakat gyakrabban tenyésszék és lemondhassunk a vadon befogott madarak beszerzéséről.

A barnafarkú törpepinty (Sporophila torqueola) 10-11 cm hosszú és Dél-Texastól Nyugat-Mexikón át Panama nyugati részéig fordul elő. Találkozhatunk velük a fűben, bokrok között és az útszéleken is. A fűben vagy a bozótosban megbújva hallatja csicsergő énekét a hím, ami több hangos szólamban is hallható. Ez a törpepinty-faj ugyan szereti a meleget és szoba-hőmérsékletre kell szoktatni őket, de jól elviseli a hűvösebb hőmérsékletet is. Ha egy természetesen berendezett madárröpdében gondozzuk, nagyon jól érzi magát és igazán barátságos lesz. Mindössze 12 nap elteltével a tojó kiköltötte a 4 tojást és 11-12 nappal a kikelés után a fiókák már ki is repültek.

A fehérhomlokú törpepinty (Sporophila lineola) a 11 cm-es hosszúságával az egyik legkisebb fajta törpepintyek közé tartozik, amelynek hazája Trinidadtól, Tobagótól, Kolumbiától és Venezuelától kezdve Guayanán át Kelet-Brazíliáig, Kelet-Bolíviáig, Paraguayig és Északnyugat-Argentínáig terjed. Igazán könnyű beszoktatni és nagyon békés lakótárs, kivéve a fajtársaival szemben. A tenyésztése már többször sikeres volt. Sajnos csak kevés olivbarna tojó kerül fogalomba, különben ennek a szép fajtának már felépülhetett volna a törzsállománya.

A feketemellű törpepinty (Sporophila collaris) hosszúsága eléri a 13 cm-t, és Mato Grossoban, Brazília keleti részén, Paraguayban, Uruguayban, illetve Észak-Argentínában elterjedtek. A tojónak hiányzik a fején és a mellén a fekete mintázat, nekik szürkés-barna színű. A feketemellű törpepintyeket szobahőmérséklethez kell szoktatni. Hamar elhagyják félénk és heves viselkedési formájukat, és egészen barátságosak és szelídek lesznek, főképpen egy madárröpdében. Nyáron egy kerti röpdében, megfelelő számú költőfészekkel könnyen lehet őket költetni, költésre biztatni. A költési időszakra a feketemellű törpepinty eléggé agresszivvé válhat a fajtársakkal és a hasonló színezetű madarakkal szemben.

A horonycsőrű törpepinty (Sporophila falcirostris) 12-13 cm hosszú, Brazília és Paraguay keleti részén él bokros ligetekben, parkokban és kertekben. Alkalmanként kisebb számban importálják őket. Jelentéktelen színű tollazatuk ellenére ez a pintyfajta nagyon elterjedt. Mindig sima a tollazata, igazán vidám, búgó, folytonos éneke van, békés és a mi klímánkon is jól tartható. Télen természetesen egy fűtött röpdében kell elhelyezni őket. Szívesen hámozza le papagájcsőrével a friss ágak kérgét, valamint előszeretettel szedegeti a még nem teljesen érett búzát és zabot a kalászokból.

A sárgamellű törpepinty (Sporophila hypoxantha var.ruficollis), melyet feketetorkú törpepintynek is neveznek, 10-11 cm hosszú, Bolívia keleti részén, Dél-Brazíliában, Paraguayban és Argentína északi részén él.
Előnyben részesíti a mocsaras területeket és füves részeket, amelyek bokrokkal tarkítottak. A cinkéhez hasonló mászása a nádszálakon azt mutatja mennyire alkalmazkodott ez a törpepinty az életteréhez. Szobahőmérséklethez kell szoktatni akkor hamarosan megbarátkozik klímánkkal és fáradhatatlanul adja elő trillázó, fütyülő énekét. A dürgés alatt a hím érdekes repülőjátékot mutat be. Ezt a törpepinty-fajt valamint a rokon fajokat az eredeti élőhelyükön gyakran és kíméletlenül befogják.

A narancsszínű törpepinty (Sporophila bouvreuil) a hossza 11-12 cm, Guayanától Kelet-Brazílián át Paraguayig és Argentína északkeleti részéig honos. Ezzel a fajtával mindenek előtt szintén a mocsaras részeken és füves területeken találkozhatunk. Az énekük nagyon sokoldalú trillázás és csicsergés. A szokásosnál több melegre van szüksége a beszoktatás ideje alatt, ekkor hamarosan megbarátkozik környezetével. A díszpintyekkel együtt jó tartani őket egy röpdében vagy nagyobb kalitkában. Kis mérete ellenére a narancsszínű törpepinty jól megfér lakótársaival szemben. A tenyésztése egy nagy pintyszakértőnek, Karl Sabel-nek sikerült. További próbálkozások nem jártak sikerrel az olíva színű tojók hiánya miatt.

A fehértorkú törpepinty (Sporophila albogularis) 11-12 cm hosszú, hazája Brazília keleti része. A tojó teljesen barna, de van egy fehér torok-előkéje. Ez a törpepinty is, mint a legtöbb, a mocsaras területeken és vízfolyások mentén él. Sok meleget igényel a beszoktatás ideje alatt. Nyáron már kerti röpdében is tartható. Sajnos ez a törpepinty fajta nem valami békés természetű. Mindenekelőtt a tenyésztés idejére vagy párban, vagy nagyobb madarakkal, mint pl. hullámos papagájokkal, Neophemákkal kell együtt tartani őket. Ennek a fajnak a tenyésztése mar többször is eredményes volt. A költési idő 12-13 nap, a fiókák mar 12-14 napos korukban kirepülnek.

A törpepintyek étrendje

Fő táplálék: egzotikus keverékhez (több kölesfajtából, fénymagból és négermagból keverve) ugyanakkora mennyiségű erdei madártakarmányt (salátamagból, repcemagból, lenmagból, mákból, Perilla fajok magjaiból, fűmagból és más vetőmagvakból tevődik össze) kínáljunk. A frissen beérett fűmagok ezeknek a pintyféléknek különösen kedvelt tápláléka.

Zöldtakarmány: attól függően, hogy mi áll a rendelkezésünkre, adhatunk nekik salátát, endiviát, cikóriát, pitypangot, gyümölcsöket, zöldséget, mint például alma, körte, szőlő, banán, uborka, karalábé és hasonló zöldáruk.

Állati eledel: csak fiókaneveléshez szükséges.
Veszünk egy jó adag puha vagy tojásból készített eleséget, pépesre keverjük és reszelt sárgarépával átitatjuk. Valamint kínálhatunk nekik levéltetvet, hangyabábot, légylárvát, darált marhahúst és apróra vágott frissen vedlett lisztkukacot.

Ásványi anyagok: nem hiányozhat a mészkő, szépiacsont, főtt tyúktojás összetört héja, csakúgy mint a madár-gritt sem, ami finom, apró kövekből és kagylóhéjdarabkákból áll.

Ivóvíz: naponta friss vizet kapjanak, ha szükséges, adagolhatunk hozzá folyékony ásványi anyagokat, oldatokat. A fürdőedényben is állandóan friss vizet tartsunk, mivel a madarak többnyire fürdés előtt ebből is isznak.