Német név: Blaukappenamazone
Az alapfajt Philip Lutley Scalter (1829-1913), angol zoológus, rendszerező írta le, és a papagájok egyik legjelentősebb kutatójáról, Otto Finschről nevezte el. A Londoni Állatkert 1874-ben, a Berlini 1878-ban mutatta be, de a mai napig kevés helyen látható, pl. Walsrode-ban. Elsőként 1949-ben Mercer (USA) szaporította, a 70-es években a San Diegoi Állatkertben is költött, de nem rendszeresen. Legnagyobb tenyészállománya az USA-ban található, az exportja is ide irányul. Gyakran tartják házikedvencként, pedig erre a nagyobb mozgásigénye miatt nem igazán alkalmas. Európában kevés tenyésztő tartja, behozatala is szórványos. 2 alfaját ismerjük.
1. Kéksapkás amazon, A.f. finschi (Scalter, 1864)
A faj elterjedésének középső és déli részén él, Dél-Sinaloától és Durangótól délnek, Oaxacaig.
Alapszíne zöld, mellén, hasán sárgás. Homloka, kantárja és részben a fejoldala barnáspiros. A fejtető és a fej hátsó oldala világoskék. Az arc fültájéka és szemkörnyéke zöldessárga. Karevezői ibolyáskékek, az öt elsőrendű karevezőn piros szárnytükör látható. A külső faroktollak zászlójának töve kék. Keskeny, csupasz szemgyűrűje szürke. Cső-re sárgás, lába szürke, szivárványhártyája narancsszínű. A tojó színezete a híméhez hasonló. A fiatalok szeme sötét, színeik tompábbak. Hossza 330 mm.
2. Sonora-kéksapkás amazon. A.f. wodi (Moore, 1937)
Ény.-Mexikó, Közép- és Kelet-Sinaloán és Durangóban, északra kelet Sonoráig, Dny.-Chinchuáig.
A finschire hasonlít, de hasa, melle zöldebb, a fej barnásvörös foltja keskenyebb és tompább. Az alapfajnál valamivel nagyobb, 340 mm.
A sík és hegyvidéki erdőkben él, a hegyekben 2200 méterig felhatol, előnyben részesíti a tölgy és Piniaerdőket.
Ritka, csak helyenként gyakori. Az utóbbi évtizedekben élettere szűkült, állománya a mértéktelen befogás miatt is csökken. Párosával, kisebb csapatokban, vagy nagyobb, 300 főt is elérő rajokban él, a költési időben eleség után járva kóborol. Alvófáin többszázas társaságba is összeverődik. Élőhelyén hamar felhívja magára a figyelmet, mivel eléggé hangos. Röptében érdes rikoltást hallat.
Táplálékát gyümölcsök - elsősorban vad fügemagvak, bogyók, dió, virágok, rügyek adják. A kukorica és gabonaföldeket, banánültetvényeket felkeresve tetemes kárt okoz.
Költése február-június közé esik. Általában a sűrű erdők kiszáradt, termetes fügefáinak magasan fekvő odúiba fészkel. A fakorhadékra rakja 2-4 tojását. Az odút a harkályok vésik ki, amit aztán az amazon tojó tovább alakít.
Tartott madárként hangos, vagy közepesen hangos. Mozgékony, szeret röpködni. Az új helyén hamar megszokik és bizalmassá válik. Szeret fürdeni, vagy az esőben áztatni magát. Sokat rágcsál, friss faágakat egész évben rendszeresen adjunk be neki. Kemény, szívós röpdés madár. Ajánlott voliermérete 4x2x1,5 méter, a belső tér 1,5x2x1,5. Télen a védőházat annyira fűtsük, hogy a hőmérséklet ne menjen fagypont alá. Mivel a földre nem szívesen száll le, etetését etetőasztalról oldjuk meg.
Magkeverékének 70%-a áll olajos (napraforgó, sáfrányos szeklice, négermag, kender, kevés kerti és földi mogyoró, fenyőmag) és 30%-a lisztes (vegyes köles, fénymag, cirok, lencse, búza, zab, rozs, hajdina stb.) magvakból. Tavasszal és nyáron a magvakat csíráztatva is adjuk. Kapjon száraz kenyeret, gyümölcsöt az évszaknak megfelelően, télen fügét, banánt, mazsolát is. Az édes gyümölcsöket előnyben részesíti. Szereti a tejes kukoricát, napraforgót, félérett gabonát. Rendszeresen kapjon zöldeleséget (pitypang gyökeresen, tyúkhúr, mangold, zsenge lóhere, lucerna, fű stb.). Nevelőelesége tejbe áztatott kenyér, tojásos eleség, gyári lágyeleség, csíráztatott magok.
Tenyésztése összeillő párral megoldható. Ha az odú természetes rönk, a belső átmérő legalább 30 cm legyen. Des-kaodúnál - keményfából készüljön - 30x30 cm az alapterület, 60 cm-es magassággal. Bebúvónyílás 8 cm. A pár csak egymagában költethető, minden más madárral szemben agresszív. Nálunk a költési ideje májusban kezdődik, szobai röpdében valamivel előbb. Költéskor madaraink hangosabbak a szokottnál. Dürgéskor a hím felmereszti a fejtető tollait. Fészekalja 2-4 tojás, a tojó 26-28 napig üli. A fiak 8-10 hétig tartózkodnak a fészekben, de a kiröpülés után a szülők még etetik őket. |