Hazája Dél-Kína, Kwangtung és Kwangsi tartomány, Észak Vietnam, Kelet-Tonkintől nyugat felé a Vörös folyóig.
Leírása: A kakasnál a hosszú tollak, a vastag bóbita, az áll, a torok, a nyak elülső része és alsó oldala mélykékes fekete színezetű, felsőrész tiszta fehér, a háton és a szárnyakon keskeny fekete V forma derékszögbe összefutó vonalakkal, amelyek szélessége a szárnyak felé növekedik. A hosszú farok tollak tiszta fehérek, kicsi, vékony fekete vonalakkal a külső zászló alapján. Csupasz, a dürgésben megnyúló arclebenye élénk skarlátvörös. Írisze narancssárga, csőre zöldes-fehér sötét alappal, lába ragyogó kárminpiros.
Ez a fajta a legnagyobb és a legfehérebb az ezüstfácánok csoportjában. Szintén ennél a legfinomabb a fekete tollrajzolat. Szárnyai 265-297 mm, farka 600-700 mm, súlya 1600 gramm.
A tyúkoknál a tollazat egyszínű oliva-barna homályos sötét pöttyözöttséggel és világos tollszárral. A bóbitatollak hegye fekete, az áll és a torok fehéres szürkén pöttyözött. A has és az altest barna, néha fehérrel vagy világos szürkével vonalkázott. A külső farktollak barnával, feketével és fehérrel szegélyezettek, sötéten hullámosak. Szárnyai 240-260 mm, farka 240-320 mm, súlya 1300 gramm. A pelyhes csibéknek világos aranybarna fejük van fekete szemgyűrűvel. A hátuk sötétbarna, mindkét oldalon izabella fehér vonal látható. Az oldaluk fehéres izabella színű, mellük sárga. A fészekalj 10-12 db tojásból áll, a tojások színe világos és sötétrózsaszínű, vagy izabella színű. A tojások házityúktojás nagyságúak.
Életmódja: Az ezüstfácán a hegyvidéki erdőket, a bambuszligeteket, buja, bokros, páfrányos vidékeket népesíti be. 1500-1800 m magasságig megtalálható. A madarak rendszerint csapatokban járnak és nem félénkek. Elterjedési területük óriási. A közeli kipusztulásáról szóló jelentések szerencsére egyenlőre még alaptalanok. Ezüstfácán nemcsak a legismertebb, hanem kétségtelenül ennek a csoportnak a legszebb képviselője is. A kínaiak ezt a madarat már 2000 éve dicsőítették a költészetükben, és dekoratív színpompáját gyakran megörökítették a festészetben is, majd évek során háziasították. A XVIII. században már tenyésztették Angliában és Franciaországban, s ma is Európa egyik legkedveltebb díszfácánjának tartják.
Az ezüstfácán a fácán nemzetség igénytelen képviselőjéhez tartozik. Jól tűri nálunk a szélsőséges időjárást, és alig igényel gondosabb ápolást, mint a házityúk. A szabad kifutó kitűnően alkalmas számára, ellenálló képessége és szerénysége miatt minden kezdő tenyésztőnek a legmelegebben ajánlható. A kakas ugyan nagyon verekedős kedvű és ezért más baromfifajták kakasaival nem tartható együtt, akkor sem, ha azok erősebbnek és nagyobbnak tűnnek. A kifutóban az ezüstfácán kakasok viaskodása más szárnyasokkal, különösen a közeli rokonokkal néha halállal végződik. Az ezüstfácán poligám. Rendszerint több tyúk társul egy kakas mellé (2-3 db), és ezek egymással békésen összeférnek. A gondozóval szemben félénkséget nem mutatnak. Kivételesen megbízható költők, még a fészekbe való belenyúlást sem veszik zokon. Ezért az ezüstfácán tyúkokat jól lehet más fácánfajták fészekaljának a kikeltetésére használni.
Legtöbbször már április végén, legkésőbb azonban május elején megkezdődik a tojásrakás. Ha a költést a fácántyúkra bízzuk nem ajánlható hogy a tojásokat a fészekben hagyjuk, mert az ezüstfácán kakas sajnos gyakran tojásfaló. Nem töri össze az egész fészekaljat, de példája csábítja a tyúkokat is erre a rossz szokásra. Az ezüstfácán tyúk legtöbbször délután 5 és 7 óra között tojik, s nem okoz nagy gondot a tojások összeszedése. A tyúk a kifutó különböző helyein a földbe kapar egy kis teknőt, oda rakja tojásait, s ehhez mindig visszatér. A kiszedett tojásokat mesterséges tojással pótoljuk, s csak a kotlás kezdetekor cseréljük vissza az eredetiekre. Ezután is nagy figyelemmel kell kísérni a kotló fácántyúkot, előfordul ugyanis, hogy ha táplálékfelvételkor elhagyja a fészket a kakas, vagy más tyúkok összetörik és felfalják a tojásokat. Ilyen esetben célszerű elkülöníteni őket egymástól. A fészekalj nagysága az ezüstfácánnál nagyon különböző. Átlagosan 8-12 db tojást tartalmaz, de a jó tojók néha 18 tojást is raknak, ha fehérjedús takarmányt kapnak. A csibék a 25. napon kelnek ki, gyorsan növők, kevéssé érzékenyek, nem követelnek a tenyésztőtől olyan sokat, hasonló a házityúk csibéihez. Az ivart már a 8. héten fel lehet ismerni. Ekkor a kis kakasoknál a farokfedő tollak durván erezettek, a jércéknél pedig finoman, szürkén pettyezettek. A sötét mellszíneződés is a kakas ismertetőjele. A kakas a második életév nyarán felölti a fekete-fehér díszruhát, és két éves korára tenyészérett lesz. A fiatal tyúkok már az első évben raknak fészket. Étrendjük hasonló a többi fácánfajta csibékhez.
Említést kell tenni kitűnő éberségéről. Egyaránt nappal és éjjel jelzi rikácsoló hangjával, ha idegen ember, vagy ragadozó közelíti környezetét.
Ezüstfácán kakast házőrzőnek is nevezik. Sok esetben sajnos a kakas dürgés idején gazdáját is megtámadja, és tűhegyes sarkantyújával sebeket is ejtenek a gazda testén. Nem ritka eset, hogy macskával, kisebb kutyával is szembeszáll, üldözőbe veszi, ha közelébe kerül. Ha kicsi kortól szabadon neveljük fel a díszkertünkben, nem hagyja el az udvart. Esténként a fák ágaira ülnek, ott alusszák át az éjszakát. Ezüstfácánt az udvar díszeként is tartják. |