Magvak

A papagájok - a nektárt fogyasztó lórik kivételével - magevők. Én a következő magvakból álló keverékkel etetem őket: Napraforgó, zab, fénymag, muhar, köles (vörös, sárga, fehér). A magkeverék kb. 20 % napraforgóból, 15 % zabból, 20 % fénymagból, 10 % muharból és 15-20 % vörös és 15-20 % sárga vagy fehér kölesből áll. A keverék összetétele nem állandó egész évben, hanem az arányokat eltolom attól függően, hogy pl. tél van, tenyészidőszak stb. Napraforgóból a kisebb papagájoknak jobb az apróbb szeműt adni, abból is a csíkosat, mert annak nagyobb a fehérjetartalma és kisebb a zsírtartalma, mint a fekete olajnapraforgónak. Télen több napraforgót esznek, mint egyéb időszakban, mert több energiára van szükségük a szervezetük fűtéséhez. Mindezek ellenére a napraforgóval vigyázni kell, mert a papagájok egyrésze - egyedtől függően - hajlamos arra, hogy csak napraforgót egyen. Így elhízik, a szíve és a mája elzsírosodik és el is pusztulhat. Ezt eddig hímeknél figyeltem meg, pl. a vörösbegyű papagájnál, énekes papagájnál de a stiglincnél is.

A zabnak a legnagyobb a fehérjetartalma, ezért igen fontos, magas az E-vitamin tartalma is, ami fokozza a hímek libidóját, ezért tenyészidőszakban érdemes megemelni a magkeverékben az arányát.

A fénymagnak majdnem ugyanolyan jók a beltartalmi értékei, mint a zabnak, ezért szintén nélkülözhetetlen.

A muhar és a kölesfélék jelentősége nem olyan nagy (a beltartalmuk alapján), de mégis fontosak, hiszen a köles az egyik alaptáplálékuk, sok szénhidrátot, - energiát biztosít a madaraknak - valamint B-vitaminokat is tartalmaz. A muhar nélkül a papagájok megvannak, sőt amelyik nem ismeri, lehet, hogy meg sem eszi.

Az alapelv a papagájok táplálásánál az, hogy minél többféle magot adjunk nekik, hiszen eredeti élőhelyükön 50-félét is fogyasztanak, amit mi sajnos nem tudunk biztosítani számukra.

Adható nekik búza is, amit a törpeapagájok és a nagypapagájok különösen kedvelnek. Régebben én is etettem, az utóbbi két évben viszont nem adok, mert ebben a csapadékos időjárásban igen elterjedt a fuzárium fertőzés, és ha a papagájok fertőzött búzát kapnának, elpusztulnának tőle. Szót kell ejteni még a kukoricáról is. A nagypapagájok meg tudják enni szemesen. A kisebbeknek csíráztatni szoktam, a törpék ezt is nagyon szeretik. Ualamint a tejeskukoricát torzsástól is adom nekik, szívesen lecsipegetik.

Csíráztatott mag

A fent leírt magkeveréket + kukoricát egy napig vízben kell áztatni, majd leszűrni és két-három napig letakarva tartani. A magokon keletkező pár milliméteres - egy centiméteres csíráknak igen magas a vitamintartalma. A magas E-vitamin tartalom miatt tenyészidőszakban fontos, valamint télen is érdemes adni, amikor kevesebb zöldet, így kevesebb vitamint tudunk biztosítani a papagájoknak. Nagyon szeretik. Én hetente kétszer szoktam adni.

Lágyeleség

A papagájok fiókáiknak rovarokat, hernyókat, egyéb állati eredetű táplálékot is adnak, amivel biztosítják a fejlődő szervezet hatalinas fehérjeszükségletét. Mi ezt a táplálékot nem tudjuk biztosítani, ezért adunk helyette lágyeleséget. A lágyeleséget ahány tenyésztő, annyiféleképpen készíti, más és más összetevőkre esküszik. A lényeg az, hogy biztosítsuk a megfelelő mennyiségű és összetételű fehérjét. (A magvaknak főleg a szénhidrát és a B-vitamin tartalmuk magas, a fehérjetartalmuk alacsonyabb.)

A papagájoknak nagy mennyiségű fehérjére van szükségük a párzáshoz, a tojás létrehozásához, a fiókák neveléséhez, a vedléshez illetve a fiatal madaraknak a növekedéshez, fejlődéshez.

Mindeddig elsősorban a fehérjék mennyiségére fektettem hangsúlyt, pedig a fehérjék minősége, összetétele ugyanolyan fontos. A fehérjék aminosavakból épülnek fel. Az aminosavak egy része nélkülözhetetlén (esszenciális), ami azt jelenti, hogy a madár nem tudja előállítani, szervezetébe a táplálékkal kell bejuttatni. A többi aminosavat a papagáj elő tudja állítani, ill. az aminosavak egy része másikkal helyettesíthető. Sajnos, eddig nem sikerült olyan szakirodalinat találnom, ami leírná a papagájok számára esszenciális aminosavakat, pedig ezek ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy madaraink takarmányozásában optimálisan állítsuk be a fehérjeösszetételt. Gazdasági állatainknál ezek ismerete alapvető jelentőségű az okszerű takarmányozás megvalósításában.

A fehérjeetetéssel kapcsolatban még egyet, a limitáló aminosav fogalmát jegyezzük meg. Ez azt jelenti, hogy az aminosavak hasznosulását mindig a legkisebb mennyiségben jelenlévő, a szervezet számára leginkább hiányzó határozza meg. Ezért is értek egyet azzal a nézettel, hogy az egyoldalú tojásetetés a fehérjepótlásra, káros a madarak számára. Hiszen hiába juttatok a papagáj szervezetébe az aminosavak egy részéből sokat, ha másokat viszont nem kap meg, akkor a bejuttatottak sem tudnak megfelelően hasznosulni. (A tojás sem tartalmazza optimális mennyiségben és összetételben a papagáj számára szükséges aminosavakat.) Tehát minél többféle fehérjeforrással kell kielégíteni a madár szükségletét, pl. tojás, sajt, túró, hús, pillangós és hüvelyes növények. Így valószínűleg sikerül közelebb kerülnünk ahhoz, hogy optimálisan elégítsük ki a madár fehérjeszükségletét.

Nálam a lágyeleség alapvető komponense a főtt tojás és a nyers sárgarépa. Ezeket megreszelem és összekeverem. A tojást legalább fél óráig főzni kell, hogy megöljük az esetlegesen rajtuk ill. bennük lévő, fertőzést okozó baktériumokat, vírusokat (pl. Salmonella). A tojásnak a héját is mindig beleteszem porrá törve, hiszen magas a kalcium tartalma, ami szükséges a papagájnak a tojáshéj felépítéséhez, illetve a fióka csontozatának fejlődéséhez. A sárgarépának magas a karotintartalma, amiből az A-vitamin épül fel. Az A-vitamin nélkülözhetetlen a szép, egészséges tollazat, illetve a szaruképződmények (csőr, karmok), valamint a bőr kialakulásához és fennmaradásához. Így vedléskor is pótolni kell. A tojáson és répán kívül még sok mindent bele szoktam tenni a lágyeleségbe, így pl. mákot, ami szintén hasznos a tenyészidőszakban, reszelek bele diót, főleg télen, trappista sajtot, túrót. Lágyeleség gyanánt, a változatosság kedvéért szoktam a madaraimnak időnként tejberizst adni (cukor nélkül). A rizsnek, tejnek is magas a fehérjetartalma, valamint a tejben sok a kalcium, illetve a zsírban oldódó A-, D-, E-, K- vitamin.

A lágyeleségnél arra mindig figyelni kell, hogy az friss legyen. Amit a madár nem eszik meg, el kell venni előle, hiszen ezek könnyen és hamar megromlanak, főleg nyáron, és betegséget, elhullást okozhatnak. Tenyészidőszakban, fiókaneveléskor mindennap adni kell nekik, egyébként elég egy héten kétszer, esetleg háromszor.

Zöldség, gyümölcs

Diót kettévágva, héjastól is szoktam etetni a papagájokkal, nagyon szeretik kicsipegetni, eljátszanak vele. Sokat nem szabad adni, nehogy elhízzanak. A papagájoknak minden gyümölcs adható, ha kiskora óta kapta, akkor ismeri, szereti. Például alma, körte, narancs, banán, szőlő, dinnye, szilva, cseresznye, meggy, egres, ribizli.

A zöldségekkel szintén ez a helyzet. Szoktam adni káposztát, kelkáposztát, répát, karfiolt, karalábét, petrezselymet, salátát, zöldborsót, zöldbabot stb. Egy kivétel a hullámos papagáj. Neki nem ajánlott a káposztafélék adása, mert hajlamos a pajzsmirigy-túltengésre, és a káposztafélék ezt elősegítik. Éppen emiatt érdemes a hullámos papagáj vizébe egy-egy cseppjódot cseppenteni. A jódhiány is pajzsmirigy-túltengéshez vezet. Tehát a zöldségek, gyümölcsök etetésével madarunknak biztosítjuk a megfelelő vitamin, valamint a nyersrost ellátást, ami elősegíti az emésztést.

Zöldeleség

Madaraimnak kora tavasztól késő őszig szedek és mindennap adok "füvet". Pl.: tyúkhúr, lóhere, fehérhere, lucerna, lándzsás utifű, széleslevelű utifű, gyermekláncfű, vadsóska, közönséges cickafark, perjefélék (angol, francia, egynyári perje, tarackbúza, kakaslábfű).

A "füvet" sose szedjük vizesen, harmatosan, és ne szedjük le árokpartról, utak mellől (ólommérgezés), valamint ne legyen poros.

Figyeljünk oda arra is, hogy mit szedünk, mert van ami hasmenést okoz, vagy mérgező lehet. A pillangósoknak (herefélék, lucerna) magas a fehérjetartalma. Az utifűféléknek féreg- és baktériumölő hatása van. A perjeféléket akkor a legérdemesebb szedni, amikor viaszérett bennük a mag (már nem teljesen zöld, de még nem pereg ki), ekkor a legértékesebbek. Ezeket egy csokorba fel lehet kötni a kalitkába, vagy röpdébe, a madarak szívesen elcsipegetik.