Édelpapagáj (szélesfarkú)
Leírása: hossza 35 cm, a hím alapszíne zöld, fején enyhén sárgás árnyalattal. A szárnya 24 cm hosszú, szegélye kék, a kézevezők külső zászlói mályvakékek keskeny, zöld színű szegélyezettséggel, az alsó szárnyfedői és testének két oldala vörös, az alsó farkfedők sárgászöldek. Farka 12 cm hosszú, a középső tollak felső felülete zöld keskeny sárgásfehér csúcsi résszel, a külső tollak bázisa zöld, a csúcs felé haladva kékeszöld árnyalat jut érvényre, a csúcsi része sárgásfehér, a legutolsó toll külső zászlója kék; az alsó felület szürkésfekete sárgásfehér csúccsal. Írisze narancsszínű, a csőre 3,5-4 cm hosszú, a felső káva korallvörös sárga csúccsal, az alsó káva fekete, a lába szürke.
A tojó alapszíne vörös hátán és szárnyán sötétebb árnyalattal, begyének alsó része, hasa és a köpenyén átívelő sáv bíborszínű, szárnyszegélye mályvakék, a kézevezők külső zászlói halvány mályvaszínűek, az alsó szárnyfedői halvány bíborszínűek, alsó farkfedői vörösek, a hosszú tollaknak sárga szegélyük van, a farkának felső felülete vörös, az alsó sötét narancsszínű, a csúcsi rész egyöntetűen narancssárga.
A fiatalok a szüleikre hasonlítanak, íriszük barna, a csőrük felső kávája sötét barnásszürke, fakósárga csúccsal - kb. 3 éves korban színesednek ki.
Életkora: 50-60 év
Élőhelye: Buru és Ceram szigete (Maluku szk.)
Alfajok: az E.r. vosmaeri hossza 38 cm, a hím alapszíne kissé halványabb és sárgásabb, testén kétoldalt a vörös szín nagyobb kiterjedésű, a kézevezők külső zászlóin a zöld szegély hiányzik, a farktollak fehéressárga szegélye valamivel szélesebb, a farkának alsó felülete feketés, a szegélye sokkal szélesebb, a tojó alapszíne világosabb vörös, az alsó farkfedők sárgák némi vöröses áttűnéssel, farka felső felülete vörös széles szegéllyel, élőhelye É- és Közép-Maluku szk., ún. Halmahera, Morotai, Batjan, Obi, Damar, Mare és Kayao. Az E. r. cornelia hossza 37 cm, a hím zöld alapszíne valamivel világosabb, zöld alsó farkfedőinek valamivel szélesebb szegélye van, különben a színek tekintetében a vosmaeri-re hasonlít, a tojó vörös színe sötétebb árnyalatú, alsó farkfedői vörösek, farkán is intenzívebb a vörös szín, de világosabb szegéllyel, élőhelye Sumba, a kis Sunda szk. egyike. Az E. r. riedeli hossza 33 cm, nyaka és fejének oldalsó része kékeszöld árnyalatú, a kézevezők külső zászlói sötétkékek, a zöld szegély hiányzik, farkának felső felületén a sárga színű csúcsi rész akár 25 mm széles is lehet, az alsó felület fekete széles sárga szegéllyel, a tojó háta, szárnya, farcsíkja és felső farkfedői sötétvörösek, az alsó farkfedők sárgák, farkának felső felülete sötétvörös igen széles sárga csúccsal, az alsó felület világos vörös sötétebb bázissal és széles, világosabb csúccsal, élőhelye Tanimbar, (Indonézia). Az E. r. westermani hoszsza 33 cm, a hím testén kétoldalt vörös színű terület kisebb kiterjedésű, az alsó szárnyfedők vörösek, farka felül zöld keskeny sárga csúccsal, alul fekete széles sárga szegéllyel, a tojó alapszíne sötétebb vörös, az alsó farkfedők vörösek, szegély nélküliek, farkának felső felülete sötétvörös széles, világosabb csúccsal, alsó felülete sötétebb vörös szélesebb, világosabb szegélyezettséggel, élőhelye nem ismert, lehet, hogy már kipusztult, vagy más alfajok hibridje. Az E.r. polychloros hossza 37 cm, a hím alapszíne kissé sárgásabb, a kézfedők és a kézevezők külső zászlói sötétkékek jelentős zöld szegéllyel, a középső farktollai zöldek halványsárga csúccsal, a külső tollak kékek sárga csúccsal, farkának alsó felülete fekete 10 mm széles halványsárga szegéllyel, írisze narancsvörös, a tojó alapszíne világosabb vörös, háta és szárnya barnásabb árnyalatú, a szeme körül kék gyűrű látható, begyének alsó része, hasa és a köpenyén átfutó sáv kék színű, némelyik madár begye enyhén bíborszínű, farkán felül és alul egyaránt széles, világosabb csúcsi rész látható, az írisze sárgásfehér, élőhelye Új-Guinea, Salawati, Batanta, Waigeo, Kai-, Trobriand-, Dé-Entrecastreaux-, és Louisada-szigetek. Az E. r. biaki hossza 35 cm, a polychlorosra hasonlít, élőhelye Biak szigete. Az E. r. aruensis hossza 37 cm, szintén a polychloros-ra hasonlít, de alapszíne világosabb és a szegélyek szélesebbek, élőhelye az Aru-szk. Az E. r. macgillivrayi hossza 40 cm, szintén a polychloros-ra hasonlít, de a farka több, mint 145 mm hosszú, szegélyei még szélesebbek, élőhelye a Cap York félsziget keleti része (Ausztrália). Az E. r. solomonensis hossza 37 cm, szintén a polychloros-ra hasonlít, de alapszíne világosabb és sárgásabb, szegélyei is világosabbak, a farka rövidebb (95-115 mm), az írisze barnássárgától vöröses színűig változhat, a tojó szintén világosabb, mind az alapszínét, mind a szegélyeit illetően, a kék szemgyűrű szélesebb, a farka még rövidebb (90-108 mm), élőhelye Salamon-, Bismarck-, és Admiralitas-szk.
 Életmódja: Alacsony (600 m) hegyvidéki és síkvidéki erdőségek, illetve szavannák madara. Párban vagy kis csoportokat alkotva látható. Óvatos természetű, a madarak egymásnak hangjelzéseket adnak. Röpte gyors, nagy távolságokat repül, nagy szárnycsapásait siklórepüléssel váltja, repülés közben a szárnyát nem emeli a teste szintjéig. Tápláléka változatos: gyümölcsök, bogyók, diófélék, magvak, rügyek és nektár. Egy évben kétszer is költ, ennek időpontja helytől függően változik, pl. Új-Guineában augusztusban és novemberben, a Salamon szigeteken áprilisban és augusztusban. Költőhely gyanánt természetes faodút használ, a földtől jó magasan (14-22 m), ennek átmérője 25-30 cm, a fészekalja az odúnyílás alatt van, 30-60 cm mélységben. Fészekalja általában 2 tojás, ezek méretei: 40x31 mm, kotlási idő 28-30 nap, kirepülési idő 10-12 hét, a tojó egyedül költ.
Tartása: tágas voliert, télen eleinte fűtött helyiségben való elhelyezést igényel, a már beszoktatott madár fagymentes helyen átteleltethető. Feltétlenül párban tartsuk! Szívesen fogyasztja a kukoricát, a napraforgómagot kevés aprómaggal kiegészítve. Nagyfokú "A" vitamin igénye miatt sok zöldeleséget adjunk neki, ezenkívül sok gyümölcsöt, főtt kukoricát, párolt húst és sajtot; a rágcsálnivalóról és a langyos vizes permetről se feledkezzünk el.
Tenyésztése megoldható, fogságban az első sikeres költetés a német Fresnel nevéhez fűződik, 1881-ből. Odú gyanánt 30x30x80 cm fadoboz ajánlott, 10 cm-es röpnyílással. Párzáskor a hím a tojóhoz fut, majd megeteti, közben nyakukkal érintik egymást, a kopuláció akár 5 percig is eltart. A tojó a kirepülést követően egy darabig odún kívül is etet, de előfordul, hogy nem neveli fel a fiókákat, vagy agresszív lehet velük, ill. a tojások egy része terméketlen lehet. Évente akár több költés is lehetséges, de - tekintettel az eddigiekre - kettőnél több nem tűnik célszerűnek. Ha úgy látjuk, hogy télen kíván költeni, vigyük a madarakat fűtött helyiségbe, mesterséges felnevelésre is szükség lehet! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
